Március második hetét írtuk már, de a tavasz valahogy nem akart megérkezni. Pedig már nagyon-nagyon sokat beszélgettünk róla, és a naptár szerint is itt kellene lennie.
Hát ha már ő nem jön hozzánk, úgy döntött kis csapatunk, hogy akkor mi magunk megyünk el, és megkeressük Őt magát, a TAVASZT!
Mivel azonban az időjárás nem volt túl kegyes hozzánk, még igencsak elkelt a nagykabát, ezért először is jó alaposan beöltöztünk. Ki tudja meddig kell mennünk, hol találjuk a tavaszt?
Izgatottan vártuk be egymást az ajtóban! Mintha napsugarak szűrődtek volna át az ajtón! Lehet, hogy nem is kell messze mennünk? Itt van már? Megérkezett?
De nem, sajnos még nem. A napsugarak előbújtak, de még nagyon hideg volt. Ez itt még nem a tavasz. Elkezdtük tehát a keresését, először a saját udvarunkon, játszóterünkön!
Kerestük a mászóvárban: jó alaposan átnéztük minden sarkát, alul, felül.
Megnéztük a kerítés tövében, és átkukucskáltunk a szomszédba is! :)
Aztán a csúszdánál folytattuk a keresést. Csúsztunk párat a biztonság kedvéért, hátha felfedezünk valamit!
Hát itt sem volt a tavasz!
Aztán a hintákat vizsgáltuk át, és ha már itt jártunk, ki is próbáltuk! A tavasz még itt sem járt!
Már éppen kicsit elkeseredtünk volna, amikor........ csodálatos kék virágokat, ibolyát fedeztünk fel a fa tövében!
Nagyon boldogok lettünk! Magát a tavaszt nem, de a nyomait már bizony megtaláltuk!
Aztán szépséges fehér virágokat, százszorszépeket is felfedeztünk az udvaron!
Éreztük, hogy már nyomon vagyunk, azért folytattuk a keresést! Többen a fa tetején is keresni próbálták: Aztán rájöttünk, hogy ott még nem járhatott a tavasz, hiszen még nem virágoznak a fák!
Úgy döntöttünk ezután, hogy nem lehet messze, ezért útnak indulunk, és a környéken kerestük tovább!
Hatalmas sétát tettünk a csodás napsütésben. Úgy éreztük, hogy jó úton járunk! Mintha egyre melegebb lett volna! :)
Benéztünk minden bokor alá, kerítés tövébe... és egyszer csak egy szépséges játszótérre értünk!
Úgy éreztük megtaláltuk a tavaszt! Szépséges napsárga csúszda, mászóka, és egyéb játékok! Azonnal megrohamoztuk a csodajátszóteret, és hirtelen el is felejtettük, hogy mi járatban is vagyunk??
Mindent ki kellett próbálnunk, nagyon sürgősen!
Annyira jól éreztük magunkat ezen a csodás napon, a jó levegőn, hogy nagyon-nagyon elfáradtunk!
Már azt sem bántuk, hogy nem jártunk szerencsével, nem találtuk meg a TAVASZT!
Úgy döntöttünk a hazafelé úton, hogy nem baj, ha még nincs itt, attól mi még fantasztikusan tudjuk magunkat érezni, évszaktól függetlenül is! Többet nem keressük, inkább türelmesen megvárjuk, amíg Ő maga megérkezik hozzánk! :)
