GYEREKNAP:)))

Ezer bocsánat mindenkitől, aki már kereste rajtam a beszámolót a gyereknapi nagy bulinkról - teljesen igazatok van - de sajnos csak most jutottam el odáig, hogy végre ide tudok ülni a laptop elé és pötyögöm befelé a sok sok történést. Ha valaki megtenné nekem, hogy elintézi, hogy ezentúl a napok ne 24 hanem mondjuk 48, de legalább 36 órából álljanak, azt nagyon megköszönném:) Bár a férjem szerint én még azt is végig pörögném és még az is kevés lenne nekem:))

Nade végre itt vagyok és kárpótlásul nagyon részletes élménybeszámolót tartok most Nektek!

Fogadjátok engesztelésül a késésemért!:)

2009. május 31-én alapítványunk, a

Kincs a Mosoly Közhasznú Alapítvány

Gyereknapi partyt rendezett!

Csapatunk már kora reggel készen állt a nagy napra, a gyerkőcök ünneplésére. Erika néni, Erika, Annamari, Melinda és persze én is nagy izgalommal és fékezhetetlen jókedvvel álltunk csatasorba:)



Peti, Olivér és Laci (főpékünk egyben nagyon kedves támogatónk, aki munkájával mindig hozzájárul a szülők és gyermekeik pocakjainak kényeztetéséhez) már 7 órától sütötte folyamatosan a kürtöskalácsokat a nagyszabású kürtöskalács-partyhoz.:)

Kürtöskalács sikere egész nap folyamán fergeteges volt. Nem is maradt semmi belőle:)





Melinda lázasan gyakorolt és az anyagokat válogatta, próbálgatta a pillangó festéshez.

Erika és Annamari a lufikat csempészte a labirintus közé rejtett kis sátorba és díszítette az udvart:)

Közben persze elkészültek a vajas és zsíros kenyerek hagymával, paprikával, paradicsommal, uborkával, kikerültek az asztalra a limonádék, teák, a sütemények, pogácsák.

Az asztalon állt összekészítve a gyerekeknek szánt wellcome ajándékok csokra, ami talán még most is emlékezteti őket a szép napra.:)

Már a búcsú ajándékaink is szépen sorakoztak a kis tálba, melyek házi gumicukrokat rejtettek és amik Annamari dolgos keze munkáját dicsérték:)




Barbi is készülődött. Kinga akire mindig számíthatunk és akinek fantasztikus keze van, ügyesen kipingálta a szerepének megfelelően, egy bolondos kislánynak.:) Köztünk legyen mondva, nem volt nehéz dolga.))

Aztán végre a nagy előkészületek után, megérkeztek a gyerekek és szüleik is és kezdetét vette az égiek által is jóidővel támogatott gyermeknap!

A "három pillangó" c. mesével szórakoztattuk először is a gyereket. Erika néni mesélt, Erika és Melinda pedig bábozott. Háttérben Laura viaskodott a technika ördögével, hogy a zenei aláfestés is elinduljon:)
Majdnem teljes sikerrel:))

A mese végeztével a gyerekek megsimogathatták a gyönyörű pillangókat, barátkozhattak velük.


A pillangók pedig csak szálltak szálltak gyermekről gyermekre.....

Egyszer csak Erika néni tűnt fel egy szépséges só-liszt gyurmás pillangóval, amit a gyerekek nagy érdeklődéssel figyelgettek.

Aztán ők maguk is elkészítették a látott mese főszereplőit a sokszínű pillangókat.

Anyukák is beszálltak a nagy alkotásba, segédkeztek, a gyerekek keze alá dolgoztak:)

A sok sok alapanyag lassan - lassan átváltozott igazi csodaszép gyerek-munkává:)




Réka büszkén mutatta a végeredményt, ami valljuk be figyelemreméltóra sikeredett:) Viki az anyuka és Réka igazán büszkék lehetnek a munkájukra!

Szép volt lányok:)

Miután egymás alkotásait is megcsodáltuk, Barbi vezényletével lufikeresésre indultunk a labirintusba. Peti úgy vágta nekünk már hetek óta a füvet, hogy kacskaringós utakat varázsolt a hatalmas udvarba, ami elvezet majd minket egy kicsi kis sátorházhoz....amiben....

nagy meglepetésként

rengeteg lufi várt minket:)

Voltak nagyon ügyes gyerkőcök, akik szinte még az orrukkal és szájukkal is lufit gyűjtöttek:)

Mi csak azt vettük észre, hogy egyszer csak egy hatalmas lufi-gombolyag közelít hozzánk:))





Egymás után az összes lufi előkerült és minden kis lufikeresőnek jutott legalább egy a színes léggömbök közül.

Jaaaa, aki ügyes volt annak nem csak egy jutott:))









Miután a gyerekek komolyan kidolgozták magukat, elérkezett az idő egy kis falatozásra. Előkerültek a kürtöskalácsok a válogatott finomságok és családi tízórait rendeztünk.

Amíg a szülők kedélyesen beszélgettek és kóstolgattak, addig a szerelem ott bimbózott a labda-fürdőnkben:)




Igaz ami igaz a lányokat nagyon meg kell becsülnünk, mert olyanok mint a fehér holló.....hogy hova tűntek a nőcik???

Még szerencse, hogy Noémi éppen itt volt:))

És persze Renike és Szofi akik még koruknál fogva a kis majszolnivalójukat többre tartják egy jó kis pasitársaságnál. :)

Amikor tele lett a pocak, valahogy le is kellett mozogni.

A fiúk azonnal felfedezték a kötelünket, amin jókat lehet játszani.

Volt aki fel is tudott rá mászni.

Ő Brigi és persze judos - na így már értjük:)





Voltak akik valódi tarzanként lökték egymást egyre magasabbra.

(Jut eszembe a mai gyerekek tudják ki volt Tarzan, vagy már csak Spiderman és Robotemberek vannak?? Hmmm lehet - no akkor ez nem is tarzanos játék volt??:))

Itt volt Gergő is és megmutatta nekünk a kötélmászás magasiskoláját:)

A következő rendezvényünkön aki ezt utána csinálja - vendégem:)

Fogjatok szavamon:))

Mindeközben a kisebbeknek Erika néni motor-versenyt rendezett:)




Több csoportban indultak a fiatalok az éremért és a mellé járó édességért:)

Kinga természetesen folyamatosan dolgozott és egyre szebb és szebb arc és test festményeket láthattunk a kisebb és nagyobb gyermekeken:)

Mindenkinek más kívánsága volt, volt itt pillangó, sárkány, farkas, katica, pókember, batman, csikóhal és még hosszan sorolhatnám a rengeteg óhajt, amiket Kinga egytől egyig megvalósított:)

Majd a terep a judosoké lett:)

Egy kis bemutatóval kedveskedtek nekünk István vezényletével.

A gyerekek bemutatóját érdeklődve figyelték mind a szülők mind a gyerekek.




Látványos dobásoknál fel felszisszentek a felnőttek, Barbi egyenesen jajjgatott:))

Családok piknik pokrócokon kényelmesen üldögéltek, néhol még falatoztak míg a judosokat nézték, de a gyerekek közül páran - akik bátrak
és vállalkozókedvűek voltak már ott toporogtak a tatami körül:)

Természetesen ők ki is próbálhatták ezt a sportot. Beálltak egy kis küzdelemre:)

Innét is gratulálunk nekik, hiszen mi többiek csak nézni mertük:)

Mindeközben, Barbi bohócunk a judo iránt nem érdeklődő éppen labdafürdőző kispasinak udvarolt.

Van róla kép - drága Barbi -kár tagadni.))

Bobmesterünk is talpon állt egész nap és várta a kukucskáló fiatalokat, akik egy egy pillanatra az ő bőrébe bújhattak.)

Volt nálunk kötélhúzás is, ahol az apróságok mérhették össze erejüket:)



Majd jöttek a nagyobbacsak gyerekek és a felnőttek.

Itt aztán végérvényesen kiderült, hogy ki a legény (vagy éppen leány) a gáton:))

A nap csúcspontjaként megérkezett Szilaj a póni:) A gyönyörű és kedves állatot azonnal körbe vettek a gyermekek.



És kezdődött a lovaglás......

Póni simogatás.....

igazi lovassá változtak a gyerekek, úgy ültek a nyeregben, mintha mindig ezt csinálták volna:)

Tudtátok, hogy mindig balról ülünk fel a lóra (vagy ez esetben pónira) és jobbról szállunk le???

Szilaj még az egészen nagy lányokat is elbűvölte -
Málna még a szoknyáját is hajlandó volt lecserélni a kedvéért:)

Szilaj pedig dolgozott rendesen, mindenkivel ment egy kört legalább, vigyázott a gyerekekre, tűrte a sok kis praclit magán:)

Mivel sok kis gyermek csak 10 óra körül érkezett meg, kérésükre az udvaron is bábelőadást tartottunk.

Tátott szájjal figyelték anyukákkal együtt a kis mesét.

Közben voltak akik elfáradtak, ők családostul pihentél ki az elmúlt pár óra fáradalmait:)

Miközben volt aki versenyzett, kötelet mászott, seprűfocizott, labirintusunkban játszott, buborékot fújt, vagy akár célba dobott, két hatalmas pillangóra megörökítettük a gyereknapunkon részt vevők tenyerét:)

Volt aki egyedül, volt aki kis segítséggel készítette el tenyérlenyomatát nekünk.

Csinosodtak a lepkék szárnyai a kicsi és nagyobbacska tenyerektől:)

Ekkor érkezett meg Roland:) Kis Picassonk egy teljes félszárnyat kért és hosszú percekig csak alkotott:)

Apukája a végén hatalmi erővel bányászta ki a festékből:)

Szerintünk a nagy előd is így kezdhette:)

Boldogan, nagy élményekkel telve zártuk gyermek programjainkat. A sok elégedett gyermekmosoly mindannyiunk szívét melengette.





Szülők elégedett véleménye, elismerő mondatai , gratulációi a csodálatos gyermekmosolyok, minden a programon munkálkodó számára így nekem is fontos visszajelzés, aminek szívből örülök és köszönöm.

Mégis a legnagyobb dícséret számomra az volt, amikor a képen látható hármas (akik legfőbb kritikusaim és egyben legnagyobb motiváló erőim) a nap végén azt mondták:

"Anya ez jó buli volt! Holnap is csinálunk ilyet?"