Palacsinta-projekt!:)

Házias napunk volt:)

Mivel a "gyertyás beszélgetéseink" alatt kiderült, hogy a gyerekek egyik nagy kedvence a palacsinta, gondoltam készítsük is el! Nem volt nehéz dolgom, hiszen Réka már mondta is, hogy a "mama is így szokta" - így mindig biztos lehettem benne, hogy jó nyomon járok.:) Ahogy kisült, máris kis segédjeim jobb illetve bal kezeire támaszkodtam, akik nagy lelkesedéssel estek neki a palacsinta töltögetésnek.

Réka, mint egy vérbeli háziasszony töltötte lekvárral és túróval, majd tekerte ügyesen a palacsintákat.Roland is megérkezett és gondos férfihoz illően azonnal le is tesztelte, mi is készül itt. Először a lekváros üvegbe bújt bele teljes kézfejjel, demonstrálva, hogy igen "ebben még volt - csak semmi pazarlás":)

Majd a palacsintákat vetette nagy teszt alá:)

Később ehhez a nagyon alapos minőségellenőrző munkához Réka is csatlakozott. :)

Miután Rolandnak az összes létező keze ragadt, kértem ne fogjon meg semmit a ragadós lekváros-túrós kezével, mire ő bemutatta, hogy hogyan kell palacsintát elvenni a tálról szájjal.:))

Természetesen nagy falatozás lett a serény munka vége:)

Ha pedig Te kedves olvasó most kedvet kaptál, vagy a gyerkőcök jóízű falatozását látván, megkívántad a palacsintád - Rád is gondoltunk....:)

Jó szívvel megkínálunk tálunkból:

Jó étvágyat hozzá!:))

Petis napok!:)

Peti a MosolyVárunkban!

Nagy hangsúlyt fektetünk arra, hogy a hozzánk ellátogató gyerkőcök ne csak nőkkel legyenek körülvéve. Ezt azért tartom fontosnak, mert manapság általában anyukával vannak otthon a kicsik 2-3 évet és közben apa reggeltől estig dolgozik. Amikor elmegy dolgozni nemritkán még, amikor hazaér pedig már alszanak a gyerekek. Aztán jön a bölcsi ahol gondozónők, majd az ovik ahol óvónők és az iskola ahol többségében tanítónők és tanárnők veszik körbe a gyermekeket. A férfi-minta a pasi-modell mint olyan pedig kimarad, vagy csak nagyon minimálisan van jelen az életükbe. Pedig pszichológiai tanulmányainkból tudjuk, hogy mennyire fontos ebben az életkorban, hogy mindkét nem képviselőjével kerüljenek kapcsolatba, lássanak mintát a férfi és női szerepekre halljanak férfi és női hangot stb. Ha messzire akarnék menni akkor azt mondanám, hogy a későbbi kapcsolataikra és kapcsolatrendszerükre is jelentős befolyással van ez a korai tapasztalás. MosolyVárunkba minden héten találunk egy napot, amikor is rövidebb-hosszabb időt töltenek el a gyermekek Petivel. Mint, pedagógus írom, hogy egyetlen kolléganőnek sem volt még ekkora sikere, mint ami Petinek van másodpercek alatt. A fiúk csüngnek rajta és minden "pasis-mókáért" nagyon hálásak. Napokig emlegetik és újra és újra játszák azokat a dolgokat amiket Petivel játszottak.
Arról már nem is beszélek, hogy ami nekünk csak hosszas kérésre vagy napokba telve sikerül (cumi szájból való kikerülése, bilibe pisilés, átbújás az alagutunkon) az neki egyetlen szavába kerül !:)

Néha csak bekapcsolódik egy-egy napunkba, leül kicsit játszani velünk, vagy barkácsol a gyerekekkel de van hogy egy egész napot a játéknak szenteli és akkor az egész délelőttöt a MosolyVárban tölti. De bárhogy is legyen, ahogy megjelenik, Roland azonnal befészkeli magát ölébe.:)

Építeni is csak Petivel lehet igazán. Közben pedig igazi férfi a férfival párbeszédek zajlanak le..:))

Amióta Peti bekapcsolódott ily módon is az életünkbe, már nem lepődik meg, ha az utcán hangosan kiabálnak neki a gyerkőcök, integetnek az autójának, vagy ha a munkából megérkezve ebédelne, leülnek mellé és komoly beszélgetésbe kezdenek vele a lurkók!:)

Büszke vagyok arra, és nagyon szerencsésnek érzem magam azért, hogy ez a pasi, aki ilyen népszerű a gyerkőcök körében, aki így tud bánni velük, lehet a kollégám, munkatársam, férjem:) és nem utolsó sorban a gyermekeim apja!:)

Várjuk a tavaszt!:)

Mi elkövettünk mindent az elmúlt két hétben: tavaszi dalokat énekeltünk, mondókáztunk, csalogattuk a napocskát, megüzentük a tavasznak, hogy fázunk, de ez a fránya tavasz ránk sem hederített. Közben madarak lepték el kicsi szobánkat. Madarak pislognak ránk a plafonról, a polcról a szobafánk ágairól de a tavasz még mindig sehol.:(

Ezért aztán pillangókat gyártottunk, röptettük őket. Leveleket festettünk - Roland szabadon az egész tégelyt felhasználta - hátha így beköszönt a várt évszak:)

Vágtunk, ragasztottunk, téptünk, alkottunk díszeket, kedves meglepetésekkel csalogattuk a tavaszt.
De a tavasz még mindig csak várat magára.:(

Barkát készítettünk papírra "szöszöltünk a gyerkőcökkel" nagy lelkesen :) és mire a legkisebbek is mosolyogva mondogatták, hogy "tavasz van- jön a meleg" addigra újra hózápor érkezett, majd jégeső és estére mínuszokkal találkozhattunk!


És ekkor támadt Henriknek mentő ötlete:

"Ne a tavaszt csalogassuk, hanem a telet ijesszük el! "

Naaaa valahogy így képzelte!

Egyszer valaminek be kell jönnie!:)

Amikor a pasik sütnek!:)

Nagy projektbe vágtunk bele.

A vírust túlélő és keményen átvészelő két kis hőspasi nekiállt segédletünkkel sütni. Receptet kiválasztottuk, hozzávalókat előkészítettük, tennivalókat átgondoltuk.....

De álmomban sem jutott volna eszembe, hogy pont azt fogom látni kicsiben, mint a nagyok világában látunk, ha a pasi beszabadul a konyhába!:)

Precíz hozzáértés, gondos munka, nagy odafigyelés:))

Természetesen közben hullott mindenfelé a liszt a cukor és a sütőpor, de ahogy segíteni szerettünk volna, finoman arrébb tessékeltek minket, jelezve

"ők ezt tudják, ne szóljunk már bele".

Tökéletes együttműködés a két alig kétéves között igazi pasi szakmunka volt ahogy a csokis keksz alapanyagát belerámolták a tepsibe.





Természetesen nem maradhatott el a kóstolás sem közben, hiszen mégiscsak ellenőrizni kellett, mit is csinálnak:)

Majd, mintha magunkat láttuk volna a "nyalakodásé" lett a főszerep és örömmel nyugtázták "huuuuu fimon":)

Roland és Peti odaadó lelkes munkájának egy kissé porhanyós de nagyon ízletes csokis keksz lett az eredménye, amit nagy élvezettel fogyasztottak tízóraira és vittek haza kóstolni apának, anyának no és a kicsi vagy nagyobb testvéreknek.:)

Nyilvánvalóan a konyha és környékének eredeti állapotba való visszavarázslását meghagyták nekünk:)

Miből is lesz a cserebogár???:))

Az első búcsúzás!

Mint a családi napközik általában, mi is MosolyVárban, ellentétben az intézmények életével csak rövidebb-hosszabb ideig élhetjük mindennapjainkat egy -egy kisgyermekkel. Ahogy a családok érdeke kívánja, ahogy a szülőknek és gyermekeiknek a legoptimálisabb, igyekszünk szolgáltatásainkat az ő igényeiknek megfelelően alakítani. Az élet pedig most úgy hozta, hogy egy együtt töltött hónap után búcsúzunk.

A szépséges kislány Lilike, akire ha visszaemlékezem, máris mosolyognom kell, hiszen annyi de annyi édes emlék jut eszembe róla!:) Ahogy először nálunk teljesen önállóan pohárból ivott, miközben hűséges barátja a kutyusa (továbbiakban csak Vauva) a szekrényről figyelte Őt.

Vagy ahogy falatozgatott, mindkét kezét aktívan használva hozzá. Nagy élmény volt látni, hogy jobb kezében a kanállal kanalazgatja a levest, miközben a ballal mindig besegíti a szájába az ételt:)



Aztán eszembe jut az, hogy töltött idő alatt játszott is sokat, Petikével jól kijött és türelmesen megoldották a kockásjáték feladatait.

Aztán egyszercsak letette Vauváját és kétkézzel autózni kezdett.

Henrik döbbenete kiült az arcára:)

Na és persze a judo meg a tornák, amikor minden feladatot előbb Vauva végzett el. István nagy türelemmel végig várta, amíg a kutyus átbújik a judohíd alatt, és csak utána követte őt Lilike is.

"Háton kúszás is megy Vauvával" - István örömmel nyugtázta.

Lilike élvezte, hogy a nagy fehér embert szórakoztathatta a kutyusa torna - tudományával. Legyünk őszinték - István is jókat derült:)




Természetesen a sok élmény kifárasztotta a csöpp lánykát és nagyokat aludt délutánonként. Mi sem természetesebb, hogy a Vauva a legjobb párna is egyben:)

Mehettünk az udvarra, vagy a pincéhez Vauva mindig ott volt és elkísérte Lilikét.

Végül eljött a délután, és önfeledten kevesebb gyerkőc társaságában birtokolta az egész tatamit, szobát, nappalit, étkezőt. Imádta a lépcsőket, napjában vagy százszor megjárta - csoda ha pillanatok alatt nem volt neki kihívás a lépcsőzés?:))








Köszönjük ezeket a szép élményeket Neked, Lilike! Reméljük hamarosan újra látunk!

Vigyázz magadra Picilány, mosolyogj sokat és csacsogj úgy, ahogy mi emlékszünk Rád!

Nagyon örülök, hogy megismerhettelek!

Ne feledd: mindig visszavárunk!:)

"ITT A FARSANG ÁLL A BÁL"

Elérkezett a nagy nap!

Lázasan készülődtünk már kora reggel

három jobbkezemmel - szeretem a polip-effektust:) - Erika nénivel, Ágival és végül de semmiképpen nem utolsó sorban Petivel, a férjemmel az első farsangunkra.

Szendvicseket készítettünk, zöldség-bohócot alkottunk, süteményeket rendeztünk, előkészítettük az innivalókat és feldíszítettük az asztalt!

Miközben az utolsó simításokat végeztük, megérkeztek az első farsangolók:)

Panna - katicabogárka az anyukájával.



Terülj-terülj asztalkánk fogadta azokat akik farsangolni jöttek velünk!


Ahogy mindenki megérkezett, a gyerekekkel lepedő-játékba kezdtünk amit mosolyukkal díjaztak. Őszintén szólva biztosra mentünk, mert az elmúlt napokban mindannyiszor amikor előkerült ez a játék, kivétel nélkül nagyon élvezték.

Alábújtak körbejártuk, kicsit táncoltunk kicsit mókáztunk, majd Erika néni átváltozott Török császárrá és közösen a gyerkőcökkel eljátszottuk a "Kiskakas gyémánt fél krajcárja" c mesét. Kicsi farsangolók voltak a kiskakasok akik a fél krajcárért sok próbát kiálltak.



Majd a császár bő bugyogójában végezve és a méheket kiengedve jól megcsipkedték a nagyravágyó török császárt és így visszaszerezték a sok sok fél krajcárt:)

Természetesen a jókedvünk nem lett volna teljes, ha a pocakunkat nem tömjük jól meg:) Közös farsangi falatozásra invitáltunk kicsiket-nagyokat. Nagy sikere volt a farsangi fánknak, mely pillanatok alatt elfogyott.:)

Anyukák, nagymamák, apukák együtt "tízóraiztak az apróságokkal.:)

Pihenésképpen teli pocakkal egy kis játékot kívántak a gyerkőcök az apukákkal. Vidám játékukat jó volt látni:)

Természetesen nem farsang a farsang tánc és mulatság nélkül. Bár a zenét és a hangulatot képekben nehéz visszaadni, de a fergeteges popsirázás, táncolás, vígadalom messze kihallatszott az utcára is:)

Táncoltunk, párban, együtt, aztán volt aki külön is:) anyukákkal nagymamákkal:)






Vonatoztunk mindannyian - jó hosszú vonatunk lett a nappaliban:)

A vonatunk katicából, pókemberekből, kiscicából, kalauzból,kalózból állt és persze az arcfestők által kipingált anyukákból:)






Legfiatalabb farsangolónk is beállt a nagymama karjaiban "ropni":) Igazi bulizós a "hölgy" hiszen bár sok gyermek volt körülötte, fura öltözetekben emberek, nagy zaj, mégsem ijedt meg egy pillanatra sem.:)

Majd egy kis "alkotással" kedveskedtünk a lassan fáradó gyermekeknek. Só-liszt gyurmából készítettünk bohócokat és kinek kinek a fantáziájára bíztuk a farsangi alkotásokat. Születtek is gyönyörű munkák:)

Roland aki se beöltözni, se igazán bulizni nem akart - ő a megszokott kis játékait az ő kis hétköznapi életét akarta - erre már nem mondhatott nemet.

Középre ülve demonstrálta, hogy ez az ő terepe és ez végre tetszik neki:)

Megérkezett Barbi is, akit a gyerekek már régi ismerősként köszöntöttek.

Barbi farsangi ajándéka egy kedves angol mókás - mondóka volt, melyen jót derültek a gyerekek és utánozva, nevetgélve követték a mondókát.

Belefért egy kis farsangi - birkózás is a végére amitől Barbi komolyan elfáradt - nem úgy a gyerekek:)

Ők még játszottak, táncoltak, ettek-ittak egyet!:)







De egyszer minden jónak vége szakad. Hatalmas buli volt ez , és mind a gyermekek mind a szülők, nagyszülők, és mi is természetesen nagyon kellemes emlékekkel búcsúztunk a farsangtól!

A fáradt ámde elégedett mosoly pedig az enyém, hiszen az első MosolyVár farsang nagyon jól sikerült, gazdag élményt nyújtva a gyermekeknek és szüleiknek, azoknak a családoknak akik a MosolyVárt tisztelték meg figyelmükkel!