2009. március 29., vasárnap

Petis napok!:)

Peti a MosolyVárunkban!
Nagy hangsúlyt fektetünk arra, hogy a hozzánk ellátogató gyerkőcök ne csak nőkkel legyenek körülvéve. Ezt azért tartom fontosnak, mert manapság általában anyukával vannak otthon a kicsik 2-3 évet és közben apa reggeltől estig dolgozik. Amikor elmegy dolgozni nemritkán még, amikor hazaér pedig már alszanak a gyerekek. Aztán jön a bölcsi ahol gondozónők, majd az ovik ahol óvónők és az iskola ahol többségében tanítónők és tanárnők veszik körbe a gyermekeket. A férfi-minta a pasi-modell mint olyan pedig kimarad, vagy csak nagyon minimálisan van jelen az életükbe. Pedig pszichológiai tanulmányainkból tudjuk, hogy mennyire fontos ebben az életkorban, hogy mindkét nem képviselőjével kerüljenek kapcsolatba, lássanak mintát a férfi és női szerepekre halljanak férfi és női hangot stb. Ha messzire akarnék menni akkor azt mondanám, hogy a későbbi kapcsolataikra és kapcsolatrendszerükre is jelentős befolyással van ez a korai tapasztalás. MosolyVárunkba minden héten találunk egy napot, amikor is rövidebb-hosszabb időt töltenek el a gyermekek Petivel. Mint, pedagógus írom, hogy egyetlen kolléganőnek sem volt még ekkora sikere, mint ami Petinek van másodpercek alatt. A fiúk csüngnek rajta és minden "pasis-mókáért" nagyon hálásak. Napokig emlegetik és újra és újra játszák azokat a dolgokat amiket Petivel játszottak.
Arról már nem is beszélek, hogy ami nekünk csak hosszas kérésre vagy napokba telve sikerül (cumi szájból való kikerülése, bilibe pisilés, átbújás az alagutunkon) az neki egyetlen szavába kerül !:)



Néha csak bekapcsolódik egy-egy napunkba, leül kicsit játszani velünk, vagy barkácsol a gyerekekkel de van hogy egy egész napot a játéknak szenteli és akkor az egész délelőttöt a MosolyVárban tölti. De bárhogy is legyen, ahogy megjelenik, Roland azonnal befészkeli magát ölébe.:)




Építeni is csak Petivel lehet igazán. Közben pedig igazi férfi a férfival párbeszédek zajlanak le..:))

Amióta Peti bekapcsolódott ily módon is az életünkbe, már nem lepődik meg, ha az utcán hangosan kiabálnak neki a gyerkőcök, integetnek az autójának, vagy ha a munkából megérkezve ebédelne, leülnek mellé és komoly beszélgetésbe kezdenek vele a lurkók!:)
Büszke vagyok arra, és nagyon szerencsésnek érzem magam azért, hogy ez a pasi, aki ilyen népszerű a gyerkőcök körében, aki így tud bánni velük, lehet a kollégám, munkatársam, férjem:) és nem utolsó sorban a gyermekeim apja!:)

1 megjegyzés:

  1. Szenzációs ötlet! Nagyon családias. Egyedül nevelem a kisfiamat és neki is valami ilyesmi hiányzott mindig. Gratulálok a kitalálójának! Sajnálom, hogy nem fürediek vagyunk! De még így is egy igazi élmény! Szívélyes üdvözlettel: Klári

    VálaszTörlés